Kezdőoldal

Sebes Gábor új sorozattal jelentkezik a Bridzsélet oldalain. Izgalmas interjúalanyokat szólaltat meg a maga sajátos stílusában, célunk, hogy közelebb hozzuk azokat a játéktársakat, akikkel hétről hétre találkozunk a bridzsasztalok mellett.

A 90-es évek elején adta meg egy munkatársam egy Svájcban élő magyar üzletember elérhetőségét, így ismerkedtem meg tisztán üzleti alapon a mindig elegáns, talpig úriember Klár Andrással. Az évek múltával a távolság ellenére kapcsolatunk egyre szorosabb lett, a gyümölcsöző üzleti együttműködés mellett hosszabb magánbeszélgetésekbe is bonyolódtunk. Az egyik ilyen alkalommal a gyakorlott bridzsversenyző magabiztosságával érdeklődtem nála, hogy ismeri-e ezt a sportot. Nagy volt a meglepetés, amikor szerényen igenlő válaszában olyan nevek szerepeltek, mint Dumbovich Miklós, Linczmayer Lajos és más élvonalbeli játékosok nevei, akikkel együtt játszott.

Szomorú eseménnyel, gyászszünettel kezdődött a bajnokság 5. fordulója. Vasárnap tragikus hirtelenséggel elhunyt Szalka Júlia, a mindenki által kedvelt népszerű játékos. A sors furcsa fintora, hogy a múlt héten még játszott az I/B osztályban. Juli sok szép sikert ért el bridzspályafutása alatt, nagyon gyakori indulója volt mind a budapesti, mind a vidéki versenyeknek, és szinte minden héten játszott valamelyik bridzsklubban is. Ezenkívül neki azt is köszönheti a magyar bridzssport, hogy egy kiváló válogatott játékost nevelt fel, hiszen Tamás fiával is réges-régóta találkozhatunk a versenyasztaloknál. Emlékét kegyelettel megőrizzük.

Az év első versenyére, a pécsi Mecsek Kupára az élversenyzők közül nem mentek el sokan, ezért háromhetes szünet után a bajnokság 4. fordulóját bridzsre kiéhezetten várhatták a játékosok. Bár előfordult néhány helyettesítés, a mezőny ezúttal teljes volt. Most sem volt könnyű helyzetben a tudósító, mert sok érdekes parti közül kellett választani. Mivel a párosversenyek főleg a szürökről szólnak, a hét játszmája címet a 18. leosztás érdemelte ki.

A bajnokság 3. fordulójában ismét kimaradt egy pár, aminek valószínűleg senki sem örült. A kimaradók azért, mert csak 45 százalékos eredményt véshetnek majd fel a szkórlapjukra, a többiek pedig azért, mert bár a le nem játszott partikra megkapják fordulóbeli átlagukat, a befizetett nevezési díj arányos részét nem. A játéknap örömhíre az volt, hogy idén is megjelent a Bridzsélet éves magazinja, méghozzá a tavalyihoz hasonló kiváló minőségben, nívós cikkekkel, fotókkal ellátva. Ebben az évben Kuttner György ötlete nyomán már irodalmi melléklet is található a kiadványban, így a neves szakírók mellett magyar és külföldi szerzők briddzsel kapcsolatos írásai is emelik a magazin fényét. A főszerkesztő, Kovács Gergely mellett Fischer Brigitta kiváló munkáját is érdemes megemlíteni, aki a kiadvány látványtervezéséről és a tördelésről gondoskodott. A magazin előállításának költségeivel kapcsolatos pénzügyi hátteret a szövetség elnöke, Homonnay Géza biztosította, és neki köszönhetően az igazolt játékosok idén is ingyen kaphatják kézhez a 100 oldalas kiadványt. De a szövetség gondoskodik arról, hogy a klubjátékosok is hozzájuthassanak 2500 forintos áron.

Az alacsonyan kiderített major találkozáskor olyan licitrendszer kellene, mely információt ad: a ponterőről, a rövidségről, a kulcsok számáról, az ászok színéről és az elosztásról.

A 2. fordulóban teljes volt a mezőny, és ezúttal 32 leosztást játszottak a játékosok. Rengeteg volt a hiba, több olyan helyzettel találkozhattunk, amikor a 2-3 lapos végállásnál sem találták meg a hibátlan ellenjátékot a védők, pedig azt mondják, hogy amikor már csak 4-5 kártya van mindenki kezében, a jó játékos nem hibázik. Ráadásul akadt olyan felvevő, akinél már a kétlapos végállás is gondot okozott, mert eltalálós volt. Ahogyan Victor Mollo Ármányos Ártánya mondaná: azt kellett eltalálni, hogy van-e még kint adu... A hét játszmájának a 17. leosztást választottuk, melyben a kőr és a treff színek vívtak ádáz csatát a felvétel megszerzéséért.

A csapatbajnokság után beszélgettem András Imrével, A Bridzs titkai könyvsorozat írójával a versenyen előforduló beszorítási helyzetekről. Jó néhány egészen különleges helyzet is előkerült, remélem, más is élvezni fogja!

Tavaly ezen a bajnokságon debütált a Visoft által kifejlesztett szoftver, a LoveBridge, ezért az idei bajnokság tabletekkel történő versenyformája már senkinek sem okozhatott nehézséget. Ebben az évben már az I/B-ben is virtuális kártyákkal játszottak a játékosok (az I/A-tól eltérőek voltak a leosztások), ezért a teremben sem tokokra, sem licitdobozokra, sem hagyományos kártyákra nem volt szükség. Idén az I/A osztály mezőnye az erőviszonyok tekintetében elég heterogénnak tűnik, mert a szétülések miatt új felállásban játszik jó néhány páros. A csapatversenyen először alkalmazott tippjáték sikerén felbuzdulva – „melléktermékként” – a bukméker új játékot írt ki, melyre 30-an neveztek. Legesélyesebbnek a világklasszist képviselő Dumbovich Miklós–Winkler Gábor párost tartotta a játékmester, és ezt 1,8-as szorzóval jutalmazta. Egyes fogadók szerint ez az odds túl rövidnek tűnik első látásra, de másodikra is. Nem csak a fogadók száma volt 30, a leosztásoké szintén, és ragaszkodva a harminchoz, ez lett a hét játszmája is.

Aprócska klubverseny hangulatú verseny volt a minap. Zökkenőmentesen zajlott, csupán egy-két eltokolás, néhány színvétés és pár rossz helyről történő indítókijátszás borzolta a kedélyeket – de ez sem volt túl izgalmas, mivel a tornavezető kézben tartotta a versenyt. A verseny háromnegyedénél az egyik asztalnál négy teljesen különböző típusú ember ücsörgött – mármint azt leszámítva, hogy mindegyikük nagy hódolója ennek a játéknak. Habár az izgalmakkal teli parti a második leosztás volt, mégis vissza kell majd térnünk az első partihoz egy-két mondat erejéig.